2012. augusztus 25., szombat

TÜNDE AZ ÁRNYÉKANGYAL

Nem tudom ki hogyan viszonyul az irodalomhoz, de én szeretem. Szeretem a jó regényeket és szeretem  a verseket. A verseket nagyon. Az általános iskolai osztályfőnökömnek köszönhető, aki az irodalmat tanította és megszerettette.
Nagyon ritkán találkozom fiatal íróval, aki nem csak könyveket ír, hanem verseket, dalszövegeket is.
Most találkoztam. Sőt, felkért, hogy készítsek róla pár képet.
Nemrég jelent meg első könyve: Az Árnyékangyal.
Érdemes szétnézni Zsingor Tünde oldalán mindenkinek aki kicsit is szereti a verseket!!!
Egy pár szó a fotózás érdekesebb pillanatairól.
A helyszín Mártély volt, a Tisza holtág. Nagyon szép és inspiráló hely, gyönyörű fényekkel.
Elsőként a stéget vettük célba, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Aztán kitaláltuk, hogy az erdőben is csináljunk fotókat. Nagyon okosak voltunk. Nem gondoltunk arra az apró momentumra ami a stégen nem fenyegetett a napsütésben, de az erdőben volt néhány darab elszórva a levegőben. Igen. Szúnyog. Sok szúnyog. Még több szúnyog, ... stb. Mi meg vegyvédelmi ruha nélkül közelítettük meg az ojjektumot (vízbűl veszi ki a zoxigént, harmincezerháromszázezerliter, teccik érteni?).
Az még hagyján, hogy a modellt összecsípték, merthátugye a szépségért meg kell szenvedni, meg a jó fotóért is! De a fotós is kapjon csípéseket! Ki hallott már ilyet! (én nem...)
Ezért pár perc eltelte - és kép - után, néhány száz kis piros dudorral a bőrünkön szaladtunk kifelé az erdőből. Amint kiértünk rohanva, kicsit furán néztek ránk a parton békésen pihenő, strandröplabdázó, fürdőző, ... stb. emberek. Még hallottam az elfojtott röhögéseket is.
Legalább megtanultuk a leckét. Erdőben, szúnyog és kullancsírtó szerrel előkezelt bőrfelülettel érdemes bemenni fotókat készíteni. De majd következőre!!!













2012. augusztus 22., szerda

Szöszik a címlapon

Ki mire asszociál a címből? Nem. Nem az amire általában a férfiak gondolnak...

Szóval úgy volt, hogy tegnap délután elindultunk őszi címlapfotót készíteni a szeptemberben megjelenő magazin címlapjára. (Aki eltalálja, hogy melyik szegedi, negyedévente megjelenő magazin, annak nem ígérek semmit, de azt betartom - ahogyan az Alma együttestől tanultam...)
Ott tartottam: elindultunk. Késve, azon izgulva, hogy mire odaérünk, legyen még fény, ne menjen le a nap. Beültünk a szőke ikerpárral, az édesanyjukkal és Petivel (sofőr, fotóasszisztens, stilyst, tördelő, grafikus, szervező .... stb....) az autóba, majd százzal gázzal célbavettük Soltvadkert környéki szőlőültetvényeket. Na jó, minden közlekedési szabályt áthágtunk betartottunk!
Amint megláttunk a célhoz közeledve egy valamirevaló szőlőlugast, megálltunk és bumm bele a közepébe.
Amíg Petivel kipakoltuk a felszerelést, addig az ikreket öltöztette az édesanyjuk, rendkívüli stilyst érzékkel!!! Még a beállításokat is Ő koordinálta. Gyönyörű fények voltak, nagyon jó volt fotózni.




A gyerekek beállítása anya utasításai alapján.





Talán ezek közül kerül ki a címlapfotó... majd szeptemberben meglátjátok!




Én és a gyerekek. Anya is kedvet kapott a fotózáshoz. 
Alig bírtam visszavenni tőle a gépemet!



Hát én sem állhattam be akárhogy, szigorúan a fotós utasításai szerint!



Peti sem úszta meg a sztárfotót. Itt mint majdnem H.I.L.







A legjobb játék a fotózás után a derítőlap hajtogatás. Szerintem karácsonyra nem holmi gyerekjátékot kell nekik venni. A fa alatt jól néz ki egy derítőlap szett is. Meg hasznos. Egy csomó mindenre lehet használni, csak a fantázia szab határt. A gyerekeknek meg abból aztán van bőven.....



A végére még egy beállítás, csak úgy.


A főszereplők a nap utolsó képén.


A fotózás után nem hagyhattuk ki a híres cukrászdát sem. Pótolni kellett a szervezet folyadék és sütemény szintjét. A gyerekek nagyon megéhezhettek, mert a sütemény és üdítő után még egy pár gombóc fagyi is lecsúszot. (... mondjuk nekem kapásból 1 liter Almdudler ...)

Amint meglesz a címlap, felrakom. Figyeljétek!!!











2012. augusztus 15., szerda

VÉGRE!!!

 ALKALMAZOTT FOTOGRÁFUS
OKJ-s képzés Szegeden



              A fotó csak illusztráció!                                                                                                            Joe McNally blogjáról



Nagyon sokáig nem lehetett okj-s fotós képzésen részt venni Szegeden - pláne egy dolgozó, családos felnőttnek. Pedig nagyon sok érdeklődő lett volna - már csak az én ismerettségi körömben is. Végre, sokak örömére nincs akadálya annak, hogy ha valaki kedvet érez a fotózás szakmai ismeretei elmélyítésében, akkor ezt megtegye.

Pláne, OKJ-s szakképesítő vizsgát is tehet, és mindezt rendkívül kedvező áron!!!

Ezt az ár-kérdést azért feszegetem, mert egyszer utánanéztem, hogy a fent említett családi állapot meglétekor milyen lehetőség van egy olyan fotós képzésre, ami OKJ-s papírt ad, és munka mellett el lehet végezni.
Az iskolát amit a legközelebb találtam, az Bp-en volt. Számoltam, osztottam, szoroztam. Na és mennyi jött ki? Na mennyi? Utiköltség, tandíj, vizsgadíj, könyvek, gyakorlat egy fotóstúdióban, stb. ........
 kb. 1 000 000.-Ft
Hát igen. Egyböl a LOTTÓ reklám jutott eszembe: MENNYI????????????????????????
Ha ennyi pénz állna rendelkezésemre, akkor inkább felszerelést bővítenék.....

Tudniillik azt, ha valaki vállalkozóként szeretne fotózni, és arról számlát adni, csak abban az esetben teheti meg, ha van OKJ-s szakképesítése. Mivel csak is akkor lehet bevezetni tevékenységként a vállalkozói igazolványba. Ennyi.

HA ÉRDEKEL, ITT TALÁLSZ TÖBB INFÓT:

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR